UP - ami engem is FEL!repített az égbe!
Kezdeném azzal, hogy WÁÓÓ! Na igen, ez az a mese, ami egyszerűen engem is FEL!repített az égbe. Ezekkel a szavakkal jellemezném: gyönyörű, megható, kellemes, vicces, aranyos! Talán ezek a szavak kellenek egy igazán jó mese létrejöttéhez. Annyira tetszett, hogy hihetetlen, rögtön 2x néztem meg itthon egymás után. Amúgy mikor láttam a trailerét először a moziban ,nem fogott meg. Nem is néztem meg, majd csak a moziba kerülése után. De hogy lehettem ilyen hülye! Egyszerűen zseniális, a Pixar zseniálisat alkotott! Mi is olyan jó benne?
A legfontosabb az alaptörténet, amiköré épül a mese. Adott egy öregbácsika, akinek az életét egy rövid 10 perces néma filmen keresztül ismerhetjük meg. Megtudjuk, hogyan ismerte meg élete szerelmét, egy kis cserfes kislányt, aki nem is hasonlított rá. A kislány nagy terve az volt, hogy megkeresi Paradise Fallst - ahol megállt az idő. Az életük remek, nagyon aranyosak, gyűjteni próbálnak a nagy utazásra, de mindig közben jön valami. Végül az élet jön közbe. Mr. Fredricksen elveszíti élete szerelmét, mivel itt már mindketten öregek. Ezután dönt úgy a bábicska, hogy elviszi a házikót Paradise Fallsba. Társai is akadnak egy kisfiú, egy madár és egy kutya személyében. Nagyon kedves kis történet, sok mindenen mennek keresztül,sok mindennel találkoznak, míg végül elérik a célt. A végét még itt nem mesélem el, hanem elmondom, hogy mit váltott ki belőlem a mese.
Előszöris az a kis néma film egyszerűen brilliáns. A zene alatta pedig tökéletes, nekem nagyon tetszett. Először vidám kis némafilm, jó rájuk nézni, az igaz szerelmet mutatja. Amikor már a néni rosszul lett, nem tudom, de nekem úgy fájt a szívem, megkönnyeztem a halálát is. Annyira szépen van felvezetve az egész. És ilyen kifejező némafilmet nem sokat látni, és ahhoz hogy megértsétek mire gondolok látni kell. Ezután kockefejű bácsikánk fejébe veszi, hogy elviszi a feleségét szimbolizáló házat oda, ahova tervezték. Ezekután inkább nevettem, mint szomorkodtam, a kisfiú is vicces volt, a madáron meg egyszerűen behaltam. Nagyon vicces volt, ahogy Mr.Fredricksen-t mindig letorkollta, meg a kutyát, aki közben csapódott hozzájuk. Útközben találkoznak rosszakkal is természetesen, akiknek a célja a madár megszerzése. Meg is szerzik. Ezek inkább gyerekmesei vonulatok. És itt jön az amit még nem mondtam. Tehát a madarat elvitték, mindenki szomorú, de Mr. Fredricksen nem adja fel a célját itt még, elviszi a házat a helyre, ahova mindig tervezték.
Ezután jön egy talán még az elejétől is meghatóbb jelenet. Bemegy a házba a bácsika, leül a foteljébe, a feleségének is ott a fotelje(ez őt szimbolizálja, mintha ott ülne mellette). Na igen, és volt a nőnek egy naplószerűsége kislánykora óta, amibe a kalandjait akarta belerakni, de a férje azt hitte, hogy ez életében nem sikerült, mivel nem közösen jöttek el Paradise Fallsba. Azonban, ahogy lapozgatja a könyvet észrevezi, hogy nem üres. Benne van az egész életük fényképekben!! Itt döbben rá főhősünk az egyértelműre: a feleségének már megvolt a kalanadja, mégpedig egy gyönyörű élet a szerelmével, nem pedig az utazás! Ez a jelenet egyszerűen megható, gyönyörű! Sokkal több érzelmet tartalmaz, mint néhány romantikusnak vagy meghatónak nevezett film. És ebben a jelenetben jön el a pillanat, hogy elengedi a feleségét! Feláldozva a házát megmenti az új barátait, új kalandokra lel, ahogy a felesége kérte a napló végében!
Többet nem is akarnék róla mondani! Meg kell nézni! Kihagyhatatlan felnőtt és egyben gyerekmese! Nekem egyértelműen 10/10!
Itt pedig az egyik legszebb zene, ami az elején hallható. Egyébként a soundtrack-ért Michael Giacchino meg is kapta az Oscar, valamint a Golden Globe díjat is! A mese pedig a tavalyi év legjobb animációs filmje lett az Oscar és a Golden Globe-gálán!
Ti hogy értékelitek?
